8. rész Nem tudom mit hittem

Chloe volt az egyetlen, aki mindig a társaságomban volt a héten, Raynt furcsamód mindig kerülte. Jonathan nem igazán szólt hozzám de, udvarias volt, ha kérdeztem, viszont magától nem beszélgetett velem. Persze, ez biztos normális csak hát, nem is tudom... Sabrina megint berágott valamin és bár sokat találkoztunk sose szólt hozzám, ha véletlenül mégis megtörtént a ritka eset, akkor is csak undok volt.  Raynnel néha dumáltam, de ennyi, ő is került. Szóval mindent összevetve - ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!! - nyögök fel hangosan párnába temetett arccal. Hogy, de hogy lett ez a hét ennyire elszúrva. Persze, azért a múzeumba elmegyünk. Aminek örülök, hátha ott minden rendbe jön.

- Lányok gyertek le! - hallom meg Lola hangját lentről. Felugrok az ágyról, magamhoz kapom a táskámat és mielőtt lemennék belenézek a tükörbe. Egy rövid farmer és egy csíkos póló van rajtam, jól nézek ki. Reménykedve indulok le a nappaliba abban a tudatban, hogy ma helyrehozok mindent. 

Számításaimat már az első percben keresztülhúzza az a hír miszerint Sabrina is jön.                                                      Ok, ennyi volt, feladom!

- Gyere már! - hallom meg Chloe hangját az ajtóból. Még nem is vettem észre, hogy itt van. Boldogan sétálok felé, majd szorosan átölelem.

- Lányok, a hét minden napján találkoztok, ne örüljetek már egymásnak ennyire! Inkább gyertek, mert lekéssük a buszt. - szólal meg kint  Jonathan. Mosolyogva engedem el a barátnőmet és vidáman indulok el a múzeumba három barátom és Sabrina társaságában. 

- Mondjak egy faviccet? - kérdi Rayn tőlünk.

- Reccs. - mondom helyette.

- Na, ez nem volt szép!

- Az élet igazságtalan. - csatlakozik a beszélgetésbe Chloe.

- Nem az élet igazságtalan, hanem te. - vágja rögtön a barátnőmhöz a szavakat a fiú.

- Rayn!!!!! - kiabál örömteli hangon egy lány hozzánk a túloldalról. A srác csak lazán int neki, viszont a lány rögtön iderohan hozzánk és puszit ad a srác szájára. Mind döbbenten állunk meg, még Sabrina is, Chloe viszont egyszerűen lesokkolódik. 

- Én azt hiszem, most megyek. - mondja olyan halkan a mellettem álló lány, én is épp, hogy meghallom. Megfordul és elindul, én viszont utána kapok, de ő jelzi, hogy most inkább egyedül akar lenni, ezért elengedem. 

 Rayn még mindig nem tudott kiszabadulni az ismeretlen lány szorítása közül, viszont nekem halkan odasúgott egy szót  " segíts".

-  Te megcsaltad Annát, Rayn? Hogy teheted ezt? És mégis ki ez a lány? - szólal meg helyettem Sabrina. Rayn értetlen arcát le akarom fotózni, látszik rajta, hogy semmit sem ért mégis hálás.

- Én vagyok Anna! - mondja a lány kihívóan, de legalább már elengedte Raynt.

- Rayn, neked két Annád is van és egyiket se szereted? Adok egy tanácsot szerencsétlen úr fuss Chloe után!!!! - Raynek több se kell és rohan is Chloe után. Annával a nyomában.

- Milyen jól ráhibáztál a csaj nevére. Mit tudsz, amit mi nem? - vonja kérdőre  Jonathan a húgomat miközben átölel hátulról. Az érintésére megremegek tejes testemmel, de nem merek megfordulni.

- Ugyan már, Rayn két éve bele van esve Chloeba, többet én sem tudok, de mostanában történt velük valami, mert olyan furcsák voltak a héten.

- Áhá, szóval nem csak szerintem voltak furcsák. - mondom túl nagy vigyorral az arcomon, először Sabrinára majd a mögöttem álló srácra nézek fel, elfeledkezve arról, hogy átölel szóval így egy elég romantikus pillanat keletkezik, mivel elveszünk egy más szemében.

- Oké, a másik két csődtömeg is figyeljen, mert így soha nem érünk oda a múzeumba. - tekintetem elszakítom a fiútól és inkább belekarolok Sabrinába. Ami nem túl jó nekem, de mindegy.

Hamar a múzeumba érünk és egy fantasztikus kiállításon veszünk részt. Bár ez idő alatt nem is szólunk egymáshoz. Sabrina nem lök el magától, ami megnyugtat. A múzeumot viszont hamar felfedezzük. 

Mikor kiérünk, már esteledik. Johnathan elköszön tőlünk és átmegy az  út túloldalán lévő buszmegállóba ahol egy szép lány várja, aki még beszélgetés elején megcsókolja a fiút és én is ledermedek, mint ma Chloe. 

- Gyere, még nem jött el a ti időtök. - mondja Sabrina és szorosan átölel, amire most szükségem van, mert ha nem tenné összeesnék.

- Szóval ez az a nagyon fontos dolog, amiről beszélt, hogy el kell intéznie.

7. rész Párnacsata!!!

 Sziasztok!

Hoztam az új részt, de most vasárnap is hozni fogok egyet. Viszont az nagyon FONTOS, hogy most csináltam egy új menü pontot, ami nagyon érdekes és mindenképpen nézzétek meg! De előtte olvassátok el ezt! Az új menü neve: Fotók és részletek.

- Gyerekek, ti mit csináltok? ! - szólal meg nehezen Marina.

- Mi történt? - kérdi érdeklődve anyám is a szoba ajtajából.

 Nem tudom miért, de elkezdek reszketni, a szemem csak a földet nézni és eltávolodok Rayntől.

- Csókolóztak. - mondja Rayn anyja.

- Megesik, nem fogunk belehalni. - nevet anya. - Viszont mennünk kell, kicsim.

- Chloet én kikísérem - mondja Rayn és már húz is maga után.

- De egyirányba... - üvölt utánunk anya, de a mondata végére már ki is jutunk a házból.

- Szóval? - kérdezem

- Nem tudom - felel, és újra csókpárbajba merülne velem, de most bármilyen ringató is ez az érzés kiszállok a csókból. Szomorúan néz rám, amiért elszakadtam tőle.

- Chloe, megyünk! - hallottam meg anya hangját a hátam mögül...

~ Mia ~

- Te teljesen megőrültél? - kérdi Sabrina idegesen.

- Nem, dehogy! De te miért vagy ilyen ideges, nem is rólad van szó!- csattanok most már én is rá. Amióta elmondtam neki mit mondott Jonathan, úgy viselkedik, mintha róla lenne szó és ez lett volna életem legrosszabb döntése. 

- Ok, figyelj rám Mia! Jonathan elhívott téged randira és te nemet mondtál. Tök fölöslegesen. A srác senkit nem hív el kétszer randira, általában egyszer sem! Pár hét múlva úgyis beleesel, szóval igazán nem értem miért mondtál nemet. Elmagyaráznád! - beszél hozzám jól artikulálva, mintha valami értetlen ember lennék.

- Először is NEM vagyok hülye! Másodszor még alig ismerem. Harmadszor vannak fontosabb dolgok is...

- Mint például? - ugrik be az ágyba mellénk Tomi?

- Ne törd össze az ágyam! - üvölt rá Sabrina.

- A legfontosabb dolog az perpillanat, hogy valami kis ugráló nyuszit meg kell csikiznem, aki szereti a cukrot. Van, ötleted ki lehet az? - kérdezem meg Tomit aztán egy pillanatra Sabrinára pillantok. Mindkettőnk szemébe felcsillan a játékosság és tekintetünket együtt vezetjük vissza az öcsénkre. Igen, hát a nevekkel el vagyok, Tomi már az öcsém, szóval őt hívhatom így, Franket pedig apának, de a többieknek még marad csak a név. Náluk még nem érzem azt a kapcsolatot...

- Lányok azt hiszem mennem, kell - zökkent ki a gondolataimból Tom és lassan elkezd lemászni az ágyról, de Sabrinával utána kapunk és elkezdjük csikizni. Mire párszor felsikoltott és ő is megpróbált csikizni minket kevés sikerrel.

Apa és Lola is berontott a szobába a nagy sikítozásra és bár csak egy pillanatra néztem fel az arcukra, rémület látszott rajtuk, gondolom azt hitték baj van. Lola felkiáltott, hogy előre, felkapott egy párnát, öcsinek is dobott egyet majd ezzel ütnek minket. 

- Párnacsata! - üvöltök fel nevetve és én is megragadok egy párnát. Én Franket kezdem ütni, majd megfordulok és Sabrinával találom szemben magam. Már egy igazi csatában érzem magam, megragadom az öcsém kezét és felugrunk az ágyra. 

- Együtt előre! - mondom neki és támadásba indulok a többiek ellen.

 - Vagy mind ellened! - vág vissza szóban, majd valóban három párna csapódik nekem hirtelen.

- Megmentem szép hölgy - üvölt Frank és felkap a hátára, majd kirohan velem a szobából. - A többiek futnak utánunk. - A nappaliban lerak a kanapéra, ahova nagy zajjal követ minket a család többi tagja. 

- Ha megszerezzük a lány párnáját miénk a győzelem! - mondja Sabrina és hárman elindulnak felém.

- Védj meg apa! - harsogok nevetve. De furcsamód mindenki megáll és Frank nagy ragyogó szemekkel néz rám Lolával együtt. Miért néznek így, nem értem? 
Végül öcsi megtöri a csendet, - éhes vagyok! 

- Gyerekek pakoljatok össze és vigyétek fel a párnákat. Mindjárt eszünk!

- Lola, elmehetek hétvégén múzeumba Chloeval?

- Persze, menjetek csak, de jövő hétvégén utazunk!

- Hová utazunk? - kérdem kíváncsian.

- Titok! - mondja és elhesseget minket a konyhából a szobába.

- Segítsek? - kérdezem Sabrinát.

- Nem kell! Te úgyis mindent csak elrontasz. - mondja és rám vágja a szobaajtót.

6.rész Érdekes fordulatok

Sziasztok, hoztam egy új részt pár fontos újítással, szóval komikat kérek és véleményt. Most ebbe nem  nagyon raktam képeket, szerintetek mikor jobb, amikor van kép, vagy amikor nincs a részben.

Már egy ideje fent vagyok  és nézem a tükörképemet. Szép, igazából nagyon szép és boldog. A táskám össze van pakolva, ma a tegnap történtek ellenére is megyek iskolába és nagyon várom. Találkozok Chloeval és Raynnel meg persze Nathannel. Jaj, tényleg meg se néztem a tegnapi esti válaszát, leülök az asztalhoz és megnézném az üzenetet, de lemerült a gép. A telefonomért nyúlok, hogy azon nézzem meg, de amikor  végre elérem a készüléket hangos csattanással csapja be valaki a szobaajtómat. A kis készülék kiesik a kezemből és a földre zuhan, és kis szilánkok lesznek körülötte. 

- Ne! Azt hittem többet bír.

- Semmi gond. - Hallom meg apa hangját a hátam mögött. - Most viszont indulnunk kell!

A szétesett kütyü darabjait megpróbálom felrakni az asztalra és több-kevesebb sikerrel a darabok az asztalra kerülnek. Felkapom a táskát és indulunk is...

 Hamar beértünk a suliba, de ma reggel apa csak engem szállított be, mert Sabrina ma nem jön. Futva érek be az épületbe és szememmel barátaimat keresem. 

- Hát itt vagy! - ugrik nyakamba Chloe.

- Nem, elvesztem. - mosolygok rá vidáman. 

Rayn és Jonathan is hamar megtalál minket. Rayn vidáman köszön nekem, de mikor Nathan megszólalhatna, becsöngetnek, szóval mindannyian rohanunk az órára.  Az első óra  föci, amit a többiek láthatóan nagyon uncsinak találnak, de én nagyon élvezem. Mikor vége van az órának Chloeval a  kimegyünk folyosóra.

- Szóval, lehet egy kérdésem? - szólalok meg halkan.

- Persze, - felel Chloe

- Te és Rayn jártok? Úgy értem, hogy nem értem mi van köztetek, a legjobb barátok vagytok vagy esetleg több?

- Elméletben BFF-ek vagyunk, de vele volt az első csókom,  bár ezt soha nem beszéltük meg.

- Mmmh - adom választ, jelezve, hogy értem.

- Sabrina?

- Ma nem jön, mert... - nem fejezem be a mondatot, mert megpillantom Nathant, ahogy egy lánnyal beszélget nevetgélve. Látszik a lányon, hogy totál bele van zúgva és az is észrevehető, hogy a srác annyira nem rajong érte.

-  Jonathanba sokan szerelmesek?  - teszem fel a kérdést.

- Ugye tudod, hogy előbb Sabrináról beszéltél? Na, most onnan, hogy jutottunk el idáig? Tetszik? - érdeklődik izgatottan a barátnőm.

- Nem, nem tetszik, nem is ismerem, csak éppen ránéztem és láttam annak a lánynak a szemét. Sabrina ma nem tudott bejönni és nem is tudom mikor jön.

- Nem, nincs barátnője, sok lánynak tetszik, de nem olyan "menősrác", egyszerűen csak olyan normális.

- Értem.

- Jössz a hétvégén múzeumba?

- Hú..,  melyikbe?

- Érdekesbe, a srácok is jönnek.

- Minden múzeumra azt mondják, hogy érdekes - nevetek halkan.

- De ez tényleg az, gyere! - kérlel Chloe.

- Ok.

- Ez könnyen ment, a fiúkat nehezebb volt meggyőzni, - mondja és felveszi a "most visszaemlékezem" arcot.

- Igen, képzelem, na, menjünk, mert elkésünk.

  Az órák nem túl hamar, de eltelnek, viszont Jonathannal ma egy szót sem tudtam beszélni. Már mind a négyen kint állunk a suli előtt és beszélgetünk, de ő rám se néz.

- Ki merre megy haza? - kérdezem meg.

- Mi Chloeval a buszhoz megyünk, ami mindjárt mondom mikor indul, - szólal meg Rayn, majd tekintetét az órájára vezeti, ránéz majd ijedten visszanéz ránk, - Most! Chloe fussunk! Sziasztok - üvölt, már vissza ránk a sarokról miközben maga után ráncigálja Chloet.

- Megyünk? - kérdezem Jonathant. 

- Igen - mondja és lehajtja a fejét, konkrétan kullog mellettem.

- Ennyi elég, feladom. 

Mi a bajod? Sajnálom, hogy nem válaszoltam, de elaludtam és reggel lemerült a laptopom a telefonom meg összetört és... - védekezve magyarázkodok, pedig azt gondolom, megfogja érteni. Nevetve nyitja szólásra a száját és olyat mond, amire nem is számítok...

~ Chloe~

A legjobb barátom már régóta elment. Bejött az anyukája és kihívta kb. egy félórája. Lehet, hogy el kéne mennem, de még nem tudok felállni és nem tudom, hogy miért, talán, csak nem akarom, hogy mielőtt elmegyek Rayn ne öleljen meg búcsúzóul. De most mégis úgy tűnik, hogy nem fog visszajönni. Végre rászánom magam és a fejemet legalább az ablakból elfordítom, de rögtön meg is akad a tekintetem egy fotógyűjteményen. Most változtak meg benne a fotók. Felállok, és oda sétálok a fotókhoz. A keretben mindig cserélődnek a fotók, ezeket még nem láttam, Rayn a legfontosabb emlékeit őrzi itt. Például, régen volt benne egy fotó a focikupájáról, olyan, ami akkor készült, amikor bandázott a haverjaival, volt egy családi, karatés és még egy kép rólunk a szélén. Öt képet lehet benne tárolni, de most mindegyik képen mi vagyunk. Örülnöm kéne, de megijedek, mert ezt az érzést, amit most érzek, ezt nem ismerem. A középső fotó a legérdekesebb, azon nincs is rajta a fejünk abban csak az emlék a lényeg.

Lassan érek hozzá a képhez és ujjbegyeimet végig simítom, a kis lapon, majd becsukom a szemem és felidézem az emléket.

" - Közelebb, közelebb! Tökéletes! - mondta az unokatestvérem. Köszönöm srácok, jó lett, most átnézem a fotókat és remélem találok egyet amit indíthatok a pályázaton - mondta és már ment is el a géppel. 

- Sok sikert! - üvöltöttünk utána nevetve. Nagyon nevettem, így is közel voltam Raynhez, de amikor odafordultam felé, nem tudom hogyan, de a falnak  löktem gyengéden. Én még mindig nevettem, már nem is emlékszem, hogy min, de ő már nem. Kezét az arcomra rakta és nézte a csillogó szemeimet. Homlokomat homlokának döntöttem és így néztem bele a szemébe. 

- Te vagy a legjobb barátom - mosolyogtam, szeretet-ittasan.

- Sajnálom - mondta. Arcom elkomorult egy pillanatra, de a következő pillanatban már ajkaink egybeolvadtak. Lassan csókolt és én visszacsókoltam, amitől egy pillanatnyi mosoly futott át az arcán."

Visszatértem a jelenbe, megráztam a fejemet, most azonnal mennem kell - gondoltam át mindent. Nem, nem akarok  találkozni Raynnel. Löktem volna el magamat a faltól, de megakadtam, mert  hátulról szorosan átöleltek.

- Megint elfutsz? - kérdezte.

- Nem, nem szoktam elfutni. Nincs mitől félnem - mondtam ismét csukott szemmel még mindig a falnak fordulva. 

- Igazán? - kérdezte és megfordított megint közel voltunk egymáshoz, túl közel.

- Igazán - jelentettem ki magabiztosan és ellöktem magamtól, majd a táskámért nyúltam. 

- Holnap, majd talizunk - mondtam mosolyogva és nyúltam is a kilincshez.

- Szerelmes vagyok beléd! - szavaira megállt bennem a levegő, megfordultam és a táskám nagy csattanással ért földet. Az én ajkaim viszont az ő ajkain csattantak és nem lassú, hanem heves csókba kezdtünk. Egyik kezét a csípőmre másikat meg az arcomra helyezte. Mivel nem kaptunk levegőt, ezért elszakadt tőlem. - Szóval, maradsz még egy kicsit? - kérdezte és újra a számra tapadt. Most én mosolyogtam bele a csókba, de ez most egy  nagyon lassú csók volt és gyengéd.

- Chloe! itt van anyukád, - hallottam meg Marina (Rayn anyukája) hangját, aki valószínűleg benyitott és sokkot kapott, mivel, ami a kezében volt a földön landolt hangos csattanással. És itt ért véget Raynnel a csókunk.