8. rész Nem tudom mit hittem

Chloe volt az egyetlen, aki mindig a társaságomban volt a héten, Raynt furcsamód mindig kerülte. Jonathan nem igazán szólt hozzám de, udvarias volt, ha kérdeztem, viszont magától nem beszélgetett velem. Persze, ez biztos normális csak hát, nem is tudom... Sabrina megint berágott valamin és bár sokat találkoztunk sose szólt hozzám, ha véletlenül mégis megtörtént a ritka eset, akkor is csak undok volt.  Raynnel néha dumáltam, de ennyi, ő is került. Szóval mindent összevetve - ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!! - nyögök fel hangosan párnába temetett arccal. Hogy, de hogy lett ez a hét ennyire elszúrva. Persze, azért a múzeumba elmegyünk. Aminek örülök, hátha ott minden rendbe jön.

- Lányok gyertek le! - hallom meg Lola hangját lentről. Felugrok az ágyról, magamhoz kapom a táskámat és mielőtt lemennék belenézek a tükörbe. Egy rövid farmer és egy csíkos póló van rajtam, jól nézek ki. Reménykedve indulok le a nappaliba abban a tudatban, hogy ma helyrehozok mindent. 

Számításaimat már az első percben keresztülhúzza az a hír miszerint Sabrina is jön.                                                      Ok, ennyi volt, feladom!

- Gyere már! - hallom meg Chloe hangját az ajtóból. Még nem is vettem észre, hogy itt van. Boldogan sétálok felé, majd szorosan átölelem.

- Lányok, a hét minden napján találkoztok, ne örüljetek már egymásnak ennyire! Inkább gyertek, mert lekéssük a buszt. - szólal meg kint  Jonathan. Mosolyogva engedem el a barátnőmet és vidáman indulok el a múzeumba három barátom és Sabrina társaságában. 

- Mondjak egy faviccet? - kérdi Rayn tőlünk.

- Reccs. - mondom helyette.

- Na, ez nem volt szép!

- Az élet igazságtalan. - csatlakozik a beszélgetésbe Chloe.

- Nem az élet igazságtalan, hanem te. - vágja rögtön a barátnőmhöz a szavakat a fiú.

- Rayn!!!!! - kiabál örömteli hangon egy lány hozzánk a túloldalról. A srác csak lazán int neki, viszont a lány rögtön iderohan hozzánk és puszit ad a srác szájára. Mind döbbenten állunk meg, még Sabrina is, Chloe viszont egyszerűen lesokkolódik. 

- Én azt hiszem, most megyek. - mondja olyan halkan a mellettem álló lány, én is épp, hogy meghallom. Megfordul és elindul, én viszont utána kapok, de ő jelzi, hogy most inkább egyedül akar lenni, ezért elengedem. 

 Rayn még mindig nem tudott kiszabadulni az ismeretlen lány szorítása közül, viszont nekem halkan odasúgott egy szót  " segíts".

-  Te megcsaltad Annát, Rayn? Hogy teheted ezt? És mégis ki ez a lány? - szólal meg helyettem Sabrina. Rayn értetlen arcát le akarom fotózni, látszik rajta, hogy semmit sem ért mégis hálás.

- Én vagyok Anna! - mondja a lány kihívóan, de legalább már elengedte Raynt.

- Rayn, neked két Annád is van és egyiket se szereted? Adok egy tanácsot szerencsétlen úr fuss Chloe után!!!! - Raynek több se kell és rohan is Chloe után. Annával a nyomában.

- Milyen jól ráhibáztál a csaj nevére. Mit tudsz, amit mi nem? - vonja kérdőre  Jonathan a húgomat miközben átölel hátulról. Az érintésére megremegek tejes testemmel, de nem merek megfordulni.

- Ugyan már, Rayn két éve bele van esve Chloeba, többet én sem tudok, de mostanában történt velük valami, mert olyan furcsák voltak a héten.

- Áhá, szóval nem csak szerintem voltak furcsák. - mondom túl nagy vigyorral az arcomon, először Sabrinára majd a mögöttem álló srácra nézek fel, elfeledkezve arról, hogy átölel szóval így egy elég romantikus pillanat keletkezik, mivel elveszünk egy más szemében.

- Oké, a másik két csődtömeg is figyeljen, mert így soha nem érünk oda a múzeumba. - tekintetem elszakítom a fiútól és inkább belekarolok Sabrinába. Ami nem túl jó nekem, de mindegy.

Hamar a múzeumba érünk és egy fantasztikus kiállításon veszünk részt. Bár ez idő alatt nem is szólunk egymáshoz. Sabrina nem lök el magától, ami megnyugtat. A múzeumot viszont hamar felfedezzük. 

Mikor kiérünk, már esteledik. Johnathan elköszön tőlünk és átmegy az  út túloldalán lévő buszmegállóba ahol egy szép lány várja, aki még beszélgetés elején megcsókolja a fiút és én is ledermedek, mint ma Chloe. 

- Gyere, még nem jött el a ti időtök. - mondja Sabrina és szorosan átölel, amire most szükségem van, mert ha nem tenné összeesnék.

- Szóval ez az a nagyon fontos dolog, amiről beszélt, hogy el kell intéznie.