6.rész Érdekes fordulatok

Sziasztok, hoztam egy új részt pár fontos újítással, szóval komikat kérek és véleményt. Most ebbe nem  nagyon raktam képeket, szerintetek mikor jobb, amikor van kép, vagy amikor nincs a részben.

Már egy ideje fent vagyok  és nézem a tükörképemet. Szép, igazából nagyon szép és boldog. A táskám össze van pakolva, ma a tegnap történtek ellenére is megyek iskolába és nagyon várom. Találkozok Chloeval és Raynnel meg persze Nathannel. Jaj, tényleg meg se néztem a tegnapi esti válaszát, leülök az asztalhoz és megnézném az üzenetet, de lemerült a gép. A telefonomért nyúlok, hogy azon nézzem meg, de amikor  végre elérem a készüléket hangos csattanással csapja be valaki a szobaajtómat. A kis készülék kiesik a kezemből és a földre zuhan, és kis szilánkok lesznek körülötte. 

- Ne! Azt hittem többet bír.

- Semmi gond. - Hallom meg apa hangját a hátam mögött. - Most viszont indulnunk kell!

A szétesett kütyü darabjait megpróbálom felrakni az asztalra és több-kevesebb sikerrel a darabok az asztalra kerülnek. Felkapom a táskát és indulunk is...

 Hamar beértünk a suliba, de ma reggel apa csak engem szállított be, mert Sabrina ma nem jön. Futva érek be az épületbe és szememmel barátaimat keresem. 

- Hát itt vagy! - ugrik nyakamba Chloe.

- Nem, elvesztem. - mosolygok rá vidáman. 

Rayn és Jonathan is hamar megtalál minket. Rayn vidáman köszön nekem, de mikor Nathan megszólalhatna, becsöngetnek, szóval mindannyian rohanunk az órára.  Az első óra  föci, amit a többiek láthatóan nagyon uncsinak találnak, de én nagyon élvezem. Mikor vége van az órának Chloeval a  kimegyünk folyosóra.

- Szóval, lehet egy kérdésem? - szólalok meg halkan.

- Persze, - felel Chloe

- Te és Rayn jártok? Úgy értem, hogy nem értem mi van köztetek, a legjobb barátok vagytok vagy esetleg több?

- Elméletben BFF-ek vagyunk, de vele volt az első csókom,  bár ezt soha nem beszéltük meg.

- Mmmh - adom választ, jelezve, hogy értem.

- Sabrina?

- Ma nem jön, mert... - nem fejezem be a mondatot, mert megpillantom Nathant, ahogy egy lánnyal beszélget nevetgélve. Látszik a lányon, hogy totál bele van zúgva és az is észrevehető, hogy a srác annyira nem rajong érte.

-  Jonathanba sokan szerelmesek?  - teszem fel a kérdést.

- Ugye tudod, hogy előbb Sabrináról beszéltél? Na, most onnan, hogy jutottunk el idáig? Tetszik? - érdeklődik izgatottan a barátnőm.

- Nem, nem tetszik, nem is ismerem, csak éppen ránéztem és láttam annak a lánynak a szemét. Sabrina ma nem tudott bejönni és nem is tudom mikor jön.

- Nem, nincs barátnője, sok lánynak tetszik, de nem olyan "menősrác", egyszerűen csak olyan normális.

- Értem.

- Jössz a hétvégén múzeumba?

- Hú..,  melyikbe?

- Érdekesbe, a srácok is jönnek.

- Minden múzeumra azt mondják, hogy érdekes - nevetek halkan.

- De ez tényleg az, gyere! - kérlel Chloe.

- Ok.

- Ez könnyen ment, a fiúkat nehezebb volt meggyőzni, - mondja és felveszi a "most visszaemlékezem" arcot.

- Igen, képzelem, na, menjünk, mert elkésünk.

  Az órák nem túl hamar, de eltelnek, viszont Jonathannal ma egy szót sem tudtam beszélni. Már mind a négyen kint állunk a suli előtt és beszélgetünk, de ő rám se néz.

- Ki merre megy haza? - kérdezem meg.

- Mi Chloeval a buszhoz megyünk, ami mindjárt mondom mikor indul, - szólal meg Rayn, majd tekintetét az órájára vezeti, ránéz majd ijedten visszanéz ránk, - Most! Chloe fussunk! Sziasztok - üvölt, már vissza ránk a sarokról miközben maga után ráncigálja Chloet.

- Megyünk? - kérdezem Jonathant. 

- Igen - mondja és lehajtja a fejét, konkrétan kullog mellettem.

- Ennyi elég, feladom. 

Mi a bajod? Sajnálom, hogy nem válaszoltam, de elaludtam és reggel lemerült a laptopom a telefonom meg összetört és... - védekezve magyarázkodok, pedig azt gondolom, megfogja érteni. Nevetve nyitja szólásra a száját és olyat mond, amire nem is számítok...

~ Chloe~

A legjobb barátom már régóta elment. Bejött az anyukája és kihívta kb. egy félórája. Lehet, hogy el kéne mennem, de még nem tudok felállni és nem tudom, hogy miért, talán, csak nem akarom, hogy mielőtt elmegyek Rayn ne öleljen meg búcsúzóul. De most mégis úgy tűnik, hogy nem fog visszajönni. Végre rászánom magam és a fejemet legalább az ablakból elfordítom, de rögtön meg is akad a tekintetem egy fotógyűjteményen. Most változtak meg benne a fotók. Felállok, és oda sétálok a fotókhoz. A keretben mindig cserélődnek a fotók, ezeket még nem láttam, Rayn a legfontosabb emlékeit őrzi itt. Például, régen volt benne egy fotó a focikupájáról, olyan, ami akkor készült, amikor bandázott a haverjaival, volt egy családi, karatés és még egy kép rólunk a szélén. Öt képet lehet benne tárolni, de most mindegyik képen mi vagyunk. Örülnöm kéne, de megijedek, mert ezt az érzést, amit most érzek, ezt nem ismerem. A középső fotó a legérdekesebb, azon nincs is rajta a fejünk abban csak az emlék a lényeg.

Lassan érek hozzá a képhez és ujjbegyeimet végig simítom, a kis lapon, majd becsukom a szemem és felidézem az emléket.

" - Közelebb, közelebb! Tökéletes! - mondta az unokatestvérem. Köszönöm srácok, jó lett, most átnézem a fotókat és remélem találok egyet amit indíthatok a pályázaton - mondta és már ment is el a géppel. 

- Sok sikert! - üvöltöttünk utána nevetve. Nagyon nevettem, így is közel voltam Raynhez, de amikor odafordultam felé, nem tudom hogyan, de a falnak  löktem gyengéden. Én még mindig nevettem, már nem is emlékszem, hogy min, de ő már nem. Kezét az arcomra rakta és nézte a csillogó szemeimet. Homlokomat homlokának döntöttem és így néztem bele a szemébe. 

- Te vagy a legjobb barátom - mosolyogtam, szeretet-ittasan.

- Sajnálom - mondta. Arcom elkomorult egy pillanatra, de a következő pillanatban már ajkaink egybeolvadtak. Lassan csókolt és én visszacsókoltam, amitől egy pillanatnyi mosoly futott át az arcán."

Visszatértem a jelenbe, megráztam a fejemet, most azonnal mennem kell - gondoltam át mindent. Nem, nem akarok  találkozni Raynnel. Löktem volna el magamat a faltól, de megakadtam, mert  hátulról szorosan átöleltek.

- Megint elfutsz? - kérdezte.

- Nem, nem szoktam elfutni. Nincs mitől félnem - mondtam ismét csukott szemmel még mindig a falnak fordulva. 

- Igazán? - kérdezte és megfordított megint közel voltunk egymáshoz, túl közel.

- Igazán - jelentettem ki magabiztosan és ellöktem magamtól, majd a táskámért nyúltam. 

- Holnap, majd talizunk - mondtam mosolyogva és nyúltam is a kilincshez.

- Szerelmes vagyok beléd! - szavaira megállt bennem a levegő, megfordultam és a táskám nagy csattanással ért földet. Az én ajkaim viszont az ő ajkain csattantak és nem lassú, hanem heves csókba kezdtünk. Egyik kezét a csípőmre másikat meg az arcomra helyezte. Mivel nem kaptunk levegőt, ezért elszakadt tőlem. - Szóval, maradsz még egy kicsit? - kérdezte és újra a számra tapadt. Most én mosolyogtam bele a csókba, de ez most egy  nagyon lassú csók volt és gyengéd.

- Chloe! itt van anyukád, - hallottam meg Marina (Rayn anyukája) hangját, aki valószínűleg benyitott és sokkot kapott, mivel, ami a kezében volt a földön landolt hangos csattanással. És itt ért véget Raynnel a csókunk.