Tudom, hogy sokat hiányoztam, de most itt vagyok és holnap is jövök.
Fekszem
az ágyon elernyedt testtel békésen és hallgatom, hogy énekelnek a madarak kint
az erdő mélyében. Tegnap én is voltam az erdő sűrűjében, Tomi, Sabrina,
Jonathan és Jack társaságában. Élvezetes volt a túra és bár az izomlázam óriási,
fáradt nem igazán vagyok.
Ma
egész nap csak pihentem, olvastam és egy keveset ettem. Nem találkoztam
Jonathanékkal és valószínű már csak otthon fogok, mert holnap megyünk haza.
Gyorsan eltelt ez a hét, várom, hogy találkozzak Chloeval és Raynnel.
- És nem megy, áááááá, nem megy, feladom. - mondom,
dühösen saját magamnak s felülők az ágyon majd visszafekszem. - Nem gondolok
rád, nem gondolok rád... - Mondom el a mantrámat magamnak újra és újra, de
valamiért nem működik, hiszen folyton csak rá gondolok, minden pillanat erősen
él bennem és akaratlanul is fel kell idéznem magamban azokat a gyönyörű
perceket. S mikor eszembe jut első ügyetlen csókunk akaratom ellenére is
elmosolyodok és kezemet lágyan ajkamhoz érintem.
Nem mondta,
hogy szeret vagy, hogy kedvel, mégsem bánom, hogy e téren néma maradt, hiszen
azt hiszem, én sem tudnék mit mondani.
Nem mondtuk el
senkinek, a lopott csókokat, s bár az elején lassan közelítettük a dolgokat két
napja túl hevessé váltunk, tegnap is alig tudtunk elszakadni egymástól, mikor
Jack kopogott az ajtón...
" - Kedves
családom én félek és rémálmaim lesznek szóval, most itt hagyom ezt a
fantasztikus felejthetetlen horror filmet veletek együtt és olvasok a
szobámban. - mondtam hamis udvariassággal, kicsi undok mosollyal az arcomon, a
rám se hederítő társaságnak. Komolyan, még Tomi is a popkornba és a film
varázsába feledkezett, amikor a hapsi megjelent egy láncfűrésszel a kezében.
Nem?!, Nem fél?!, értetlenkedtem teljesen és mikor már az ajtóban voltam Sabrinának
feltűnt, hogy komolyan gondoltam a dolgot. - Ne már Mia! - szólt utánam
nyavalygós hangon. - ülj Jonathan ölébe, rejtőzz el a karjaiba és nézd onnan a
filmet. - arcom rögtön lángba borult e szavak hallatára, s bár tetszett az
ötlet, élből elutasítottam az ajánlatot, és mielőtt bárki hozzászólhatott volna
a fantasztikus elképzeléshez elhagytam a helyiséget és felfutottam a szobaajtómig.
De nem nyitottam be, egyszerűen csak kint a folyosón nekidőltem a falnak és
csukott pillákkal mosolyogtam az ötleten s elképzeltem, hogy megtörténik, bár
egyszer már néztünk együtt filmet, de akkor csak átkarolt. Most viszont ...
- Nekem is tetszik az ötlet - lassan végig húzta kezét
hasamon és kicsit pólóm is feljebb csúszott, és mikor leesett volna, kezét
gyorsan bőrömre rakta, mire én kicsit megfeszítettem a testem. - De most még
jobb jutott az eszembe. - mondta és gyengéden beleharapott, a fülcimpámba majd
nyakamat kezdte puszilgatni. Én jobb kezemmel a kilincset keresetem valahol
mellettünk és mikor végre megtaláltam, kitártam az ajtót. Jonathan átkarolt és
egy pillanat múlva már a szobámba voltunk csukott ajtó mögött, bár még mindig a
falnál.
- Olyanok vagyunk, mint két túlfűtött tini. - mondtam.
Nathan egy pillanatra rám nézett, szeme ragyogott és csak akkor fogtam fel,
hogy értelmetlen volt az előző mondatom. - Azok vagyunk. - szólalt, meg lágy
hangon. Lassan tovább csókolta arcom.
- Tudod... - kezdek bele félénken mondandómba.
- Tudom. -
mondja magabiztos, szilárd hangon.
- Azt se tudod mit akartam mondani. - rovom fel neki.
- Dehogynem tudom,
el is mondhatom, tudom, hogy szeretnéd hallani; azt szándékoztad közölni velem,
hogy még nem szeretnél szeretkezni és nem fogom azt hazudni neked, hogy én se
szeretnék, bár nehezen, de tudok várni, mert, én egy úriember vagyok. - mondta
hidegvérrel. S én biztosan ledermedtem volna, ha közben nem simogatja folyton a
hátamat, még kicsit lejjebb is ment a keze,s bár testem nem, de arcom talán
mégis megdermedt.
- Mielőtt megkérdeznéd, minden azért van, mert egy
igazi gentleman vagyok. - beszéd közben leült ágyra, én is egyik térdemet a
matracra helyeztem és lassan ereszkedtem le.
- Azért ne bízd el magad, édesem. - ölébe ültem és kezemmel,
rögtön a hajába túrtam.
- Miért, nem vagyok úriember? - kérdezte ragyogó
szemekkel és látszott rajta, hogy válaszomat
biztosra veszi.
- Úriember vagy - elégedetten bólintott -, de ki tudja,
mi van a ragyogó szemek mögött, mert nem látok mögéjük és azt hiszem, per
pillanat még te magad se.
Válaszra
számítottam esetleg egy beszólásra, de e helyett csak elkezdte a számat
csókolni és a keze újra testemet használta játéktáblának.
- Srácok! - gyertek már vissza, üvöltött valaki a
folyosón és ezzel véget is vetett szórakozásunknak. Nehezen kászálódtunk fel és
egy hosszas búcsúcsók után kitártuk az ajtót és visszaballagtunk a társaságba, ott
az mp3- és egy könyv társaságába feledkeztem, míg a többiek a horror filmmel
ütötték el az idejüket."
Végeredményben jól telt a tegnap este és akkor még
valamiért a nyilalló lábfájást sem éreztem. Tominak meglepő módon nem volt
rémálma.
Annyira szét vagyok esve, össze-vissza áll a fejem, gondolataim hol ide, hol oda kalandoznak, de mindig visszatalálnak Jonathanhoz.
