Tavasz
lány
Hosszú volt a tél, de fabatkát sem
ért a jéghez hasonló lepel,
Amit hozott.
Már vége van a télnek, a gyatra
jégnek, a borút hozó szélnek,
Mert itt a nyárnak, ősznek leánya a
télnek legszebb unokája
Ő az ki boldogan rohan, szalad és elveszik
a dús lombok alatt.
Hoz nekünk színes virágot, örömöt és
vidám napokat,
Illatával visszacsalja az elbújt
őzeket, madarakat.
Ruhája beborít kontinenseket,
S mikor hangja csendül mindenki
nevet
Megújulást hoz, új esélyt és ébredő
szerelmet
Szemében látszanak a derűs fellegek
S keze alatt kizöldülnek a reményt
adó levelek
Évi csodálatos vers. szeretettel Marianna
VálaszTörlés