5.rész Olyan gyorsan történt!

- Sabrina! - szólalok meg halkan. - Mi, mi történt veled? - nem válaszol, csak lassan és óvatosan rázza meg a fejét és néz a szemembe. Nem szól hozzám, se apához csak nézi a fákat mögöttem, fájdalmas szemmel. 

 Sabrina  és én, szóval mi még mindig a földön ülünk. Frank közben hívja a rendőröket. Nagy szirénázással jönnek felénk, de még nincsenek itt, lassan felállok és odasétálok Sabrinához. Lenyújtom a kezemet és hosszú percek után most végre rám néz, belekapaszkodik a karomba és feláll. Szorosan ölelem, nehogy összeessen, majd apa átveszi a kezem közül a lányát és beülteti a kocsiba. A rendőrök már megérkeztek, de nincs kedvem beszélgetni senkivel és úgy tűnik, észre sem vesznek. Apával váltanak pár szót, közben szorosan fogják a srácot, majd beültetik a rendőrautóba és elhajtanak. Én is beülök Frank BMW-jébe és elindulunk haza. 

 Nem is néztem meg a fiú arcát, most gondolom végig a történteket és azt, hogy mit mondok majd otthon, mi történt velünk? Nincs kedvem elmesélni az egész történetet, leginkább szeretnék lefeküdni és aludni. 

 A Frank gyorsan leparkol, én kipattanok és sebesen sétálok be a házba, meglepetten tapasztalom, hogy nincs itthon senki. Lassan nézek körül a lakásban, végül találok egy kis cetlit a hűtőre téve, sok helyesírási hibával. Tényleg siettek.

Megnyugtat, hogy nincsenek itthon. Nem akartam, hogy Tomi így lásson. Valaki megragadja a kezemet hátulról és elkezd húzni lépcső felé, felmegyünk az emeletre. Egészen eddig a pillanatig még nem léptem be Sabrina szobájába. 

Gyönyörű szoba, a fal barna színű és tele van képekkel, a plafonról rózsaszín és fehér lampionok lógnak, a polcokon kis csecsebecsék találhatók. A szoba közepén van az ágy ami kicsit szokatlan elrendezés, mellette egy nagy tükör díszeleg. Egy nagy fehér szekrény és egy közepes méretű íróasztal is található a helyiségben. Van külön egy mosdó, aminek nyitva maradt az ajtaja ezért jól belátok, a szépítkező polc rogyásig van sminkes holmikkal. Ahogy jobban körülnézek, látom, hogy van egy titok fal, aminek a túloldalán fotelek állnak és könyvespolcok lapulnak. Esküszöm ilyen szép szobát még nem láttam, mégis fáj látni, hogy egy ilyen csodálatos szobában, ennyire szomorú és sebzett lány áll középen és nézi a tükörképét.

  Az arcán vágott seb,  a nyaka és a karja szintén véres, de azok nem vágások csak horzsolások, ruhája szakadt és koszos.

- Láttam ma jól eldumáltál Chloeval, kedves lány, - kezd beszélni, hogy elterelje a gondolatainkat.

- Igen az. Szép a szobád.

- Köszönöm - suttogja halkan a szavakat. A tükrön keresztül nézünk egymás szemébe. Lassan a hajához nyúl és leveszi a parókáját.

- Hol voltál? - kérdezem

- Egy buliban, - lenéz a földre, mintha félne rám tekinteni.

- Más akartam lenni, ezért felvettem a parókát és egyénként is nagyon szeretem a rózsaszínt - miközben beszél, elindul a mosdó felé és elkezdi mosni az arcát majd a sebeit.

- Ma szakítottam Dave-vel, csak nem igazán fogta fel - mondja, miközben másodpercek alatt átöltözik pizsibe.

- Nem, most nem akarok róla beszélni, - mintha válaszolna a fel nem tett kérdésemre. Örülök, hogy nem kellett megkérdeznem.

- Megyek, lefeküdni - szólalok meg és állok is fel, már fogom a kilincset és mennék is, de visszafordulok. Megkérdezhetném, hogy aludjak e itt, de nem teszem.

 Ez is egy olyan kihagyott lehetőség.
 Már az is nagy szó, hogy behívott a szobájába.
- Jó éjt! - mondom és kilépek a szobából.
- Szép álmokat! - szól utánam.

Bemegyek a szobámba és gyorsan rendbe rakom magam. Átöltözök pizsibe és feküdnék is le csak, hogy amikor megyek, az ágyba látom, hogy ott van még a gépem a paplanon. Felemelem, hogy lerakjam a helyére, de érdekes dolgot látok rajta.

Jonathan írt.

Gyorsan és izgatottan kattintok a küldés gombra, mert nagyon izgat a válasz. Viszont abban a pillanatban, amelyikbe lenyomom a gombot el is fog az álom mámoros érzése. Hátradőlök és lehunyom a szemem. Az utolsó gondolatom Nathan arca.

"Hello, én vagyok az, azon gondolkodtam
Ha ennyi év után találkozni akarnál hogy mindenen átmenjünk"- az SMS-ben ez az angol szöveg.