14. fejezet: Az erdőben.

  - Mia, tudsz jönni? Bírod a táskákat?

- Persze, Lola. Itt is vannak, segíts berakni a csomagtartóba. . . Jeh, megvan. Mindent bepakoltunk? - kérdem.

- Mindjárt megtudjuk, Tomi itt vagy?

- Igen, és elraktam a ruhákat. - mondja, és repülőt utánozva, fut egy-két kört körülöttünk, majd Frank hirtelen felkapja és behelyezi az autó gyerekülésébe.

- Sabrina, te adtál az öcsédnek cukrot? - kérdi Tomi anyukája éles hangon.

- És, ha? - felel, kicsit flegmán majd a táskáját bedobja a csomagtartóba, beül a kocsiba és bevágja maga mögött az ajtót.

- Azt hiszem, minden megvan. - mondom és Lolával együtt én is beülök a járműbe. A kocsi hat személyes szóval, Lola és Frank elől én Tomi mellett középen és Sabrina leghátul a táskák társaságában helyezkedik el, fülhallgatója fülében, ruhája nem megszokott módon, mályvaszínben pompázik, sminkje visszafogott, körme viszont fekete, ami meglepően üdítő számomra.

   - Mesét, mesét!! - követeli az öcsém, apa hátra adja, a tabletet, én beállítom a meserajongónak a kedvenc rajzfilmjét és a kezébe nyomom.

Berakom magamnak is a fülhallgatót, elindítom a dallistámat, becsukom a szemem és . . .

    - Mia, kelj fel! - mondja egy lágy hang és végig simítja az oldalam.  Én lassan emelem fel a fejemet egy puha kanapéról és szemeimet megdörzsölve fedezem fel a körülöttem lévő világot.  Egy nagy helyiségben vagyunk, én valahol középen fekszem, a szoba egyik részében konyha másikban nappali van és a velem szemben lévő fal nem épült meg. Jonathan ül mellettem a kanapén és lazán fogja a kezem.  Meglepődve ülök fel és bármilyen válasz helyett egy puszit kapok a számra, majd feláll és az asztalról, hoz két bögrét tele forró csokival.

- Hol vagyunk?

- Hát itt.

- De, az hol van?

- Valahol. - Na, ezzel most sokat segítettél, dünnyögöm magamban.

- Aha, és hol vannak a többiek?

- Kik?

- A többiek...  na, mindegy,- abbahagyom inkább a kérdezgetést és kicsit értetlenül kortyolok bele a forró csokimba, aminek vanillin íze van, nagyon finom.

- Ki mehetek?

- Persze. - mondja a fekete hajú fiú.  Szokásos kékeszöldes inget visel, ami kicsit gyűrött, sötét nadrágjával egyetemben.

   Felállok, és kiindulok a vízhez, ahova pillanatok alatt meg is érkezem. A hatalmas kékséget nézve nyugalom áraszt el és mikor két kar hirtelen átölel, annyira elernyed a testem, hogy a bögre is kiesik a kezeim közül. Gyorsan fordulok meg és egy percre mintha megállna minden, (bár a kép kicsit homályos) csak nézzük egymást, majd lassan közel hajol és elkezd kis puszikat adni az arcomra, mire én közel húzom magamhoz és a száját csókolom inkább. Kezeit derekamra fonja, majd egyre húzza feljebb őket a pólóval együtt. Miközben smárolunk, valaki elkezd ütögetni a kezével és hirtelen fel is ránt az álomból. 

    - Mia, már vagy két perce keltegetlek, hallasz? Tomi vagyok!

- Hallak, hallak, csak nem akarlak, mért nem aludhatok még?

- Mert megérkeztünk. - csíp meg újra, mire kicsit feljajdulok - Ez a világon a legjobb, a kedvenc helyem!

- De jó neked öcsi, én gyűlölöm!- Csatlakozik Sabrina is és nekem minden álom elszáll a szememből a házsártos, mérges vagy éppen vidám hangokra, pedig olyan szépet álmodtam. A kocsi megáll, én elsőnek ugrok ki a járműből, majd kikapcsolom az öcsém és őt is kiveszem.  Megállok és végre én is ránézek a házra és akkor elvesznek bennem a szavak.  Gyönyörű! . . .

Loláék hamar bemennek a táskákkal, még én Sabrinával kint maradok a ház előtt.

- Miért nem szereted ezt a helyet? - kérdem még mindig elbűvölve.

- Miért szeressem, ha ő sem szeret.

- Feltűnt, hogy ez egy ház!? - kérdem értetlenül.

- Persze! - mondja és besétál a házba, én is felbaktatok a lépcsőn és követem az épületbe, ami belülről még káprázatosabb, mint kívülről. A nappali össze van kötve a konyhával és egy üveg ablakos ebédlőben végződik a helyiség.  Boltíves ajtók folyosóra nyílnak ahol rengeteg szoba található. A cuccaimat hamar megtalálom az egyik ajtó előtt, gondolom, hogy ez lesz az én szobám, de megkérdezni nem tudom, mert mind eltűntek. Benyitok és egy nem túl nagy térben találom magam, van egy kis szekrény, mellette ágy, egy fotel és egy nagy ablak. Közel megyek az ablakhoz és kilesek rajta, a határtalannak tűnő erdő tárul elém, az egész hely telis-tele van fákkal, az ágakon kis mókusok szaladgálnak össze-vissza, ez egyszerűen varázslatos.

     A ruháimat és még azt a pár kacatot, amit magammal hoztam hamar kipakolom. Mivel a ház túl csöndes és én félek. Elindulok megkeresni a többieket, mikor az ajtót kinyitom, rögtön egy testnek csapódom, hát ez hamar  megvolt...