13. rész: Egyedül

Sziasztok!

Itt is van a következő rész, ami kicsit megcsúszott. Nagyon örülök, hogy 8 olvasóm van és ezúton is szeretnék kérni mindenkit, hogy aki olvassa, de nem iratkozott fel az tegye meg, hogy tudjam, hányan vagyunk!

Csak mosolyogni! Éviii

Mia; naplóbejegyzés

Kedves jövőbeli énem!

Két hete már, hogy nagyiék elmentek és az óta hol pörög az élet, hol áll. Kate-ék 4 napot töltöttek itt és az én drága kis öcsém is egy évvel idősebb lett, de még ugyanúgy imádja a cukrot (mint eddig). Nagyiék érkezése után Sabrina hírtelen elkezdett bezárkózni, és mióta elmentek mintha kicserélték volna. Tomi tegnap átjött a szobámba és megkérdezte, hogy  -" Vannak- e igazi ufó-ok" - kicsit furcsán néztem rá, aztán elmondta, hogy azért kérdi, mert fél, hogy Sabrinát is elrabolta egy. Persze én tudom, hogy ez a "tinédzser" kór vele járója, hogy időnként depressziósak vagyunk, de mindennek van valami kiváltó oka, csak az a gond, hogy nem tudom mi az nála. Aggódom érte, olyan mintha nem lenne önmaga, úgy értem nem beszél vissza, mindenkivel kedves, de élettelen és nem mosolyog eltűnt belőle az a pimaszság, ami jellemezte, már nem is ironizál és amikor Chloe Raynről áradozik, (ami gyakran meg esik) csak hallgat, még csak el sem fintorodik. Vele ellenben Chloe vidám és nyitott, álmodozó és Raynnel falják egymást. Ez a tulajdonság a szerelmeseknek igen zavaró, mindig ölelgetik egymást és csókolóznak és tudom, hogy én is ilyen leszek, de amikor ebédelek, és előttem csókcsatáznak az enyhén szólva idegesítő. De persze őrülök, hogy együtt vannak csak hát. . . S mindennek a tetejébe még Jonathan is elhúzott valahova az apjával és igen, persze mondta, hogy elmennek, de azt hittem napokra, nem hónapokra (jó nem több hónap csak egy, de na. . .). Néha beszélünk, de két mondatnál sose többet és ötletem sincs, hogy hol van. De amíg nincs itt legalább kiesek belőle, ugyanis biztosan tudom, hogy beleestem, viszont három hét az rengeteg idő és az érzéseim már csak halványak iránta, így ha még egy hétig nem látom azzal nem vesztek sokat.

Bár ha jobban megnézzük észrevehető, hogy körülöttem mindenki bekattant, vegyük csak sorra az embereket pontokba szedve.

·       Sabrina depis, nem önmaga és még be is zárkózott és gyorsabban építi fel a falakat, mint bárki más.

·       Rayn és Chloe belekattantak a szerelembe és két hete még nem is láttam őket külön-külön, nem vicc komoly még a wc irányába is együtt mennek és megvárják egymást az ajtó előtt.    (egyszerre édesek és szörnyen kiborítóak)

·        Jonathan elment a világ végére és úgy tűnik, nem ismeri a telefonon a hívás gombot én viszont vagy 17-szer hívtam (és tudom, hogy csak kevesen használnak gombos mobilt).

Szóval mindent összevetve, akivel a legtöbbet beszéltem a két hét alatt az, az öcsém. Hogy egy kicsit visszatérjünk a nevekre, mert ez tíz év múlva biztos fontos lesz, szóval tisztázom magamnak. Tomi az öcsém és őt mindkét névvel illetem, viszont Sabrina csak Sabrina, Frank néha apa néha Frank és Lola szinte mindig Lola, úgy érzem, vele mélyebb kapcsolatot kell kialakítanom, hogy anyunak hívja (mindig).  Nagyiék viszont összefoglalva nagyiék, de külön, külön a nevükön szólítom őket. Viszont most mennem kell, mert elutazunk, majd később írom, hogy hova.

Addig is, viszlát, kedves Naplóm!

- Mia, kicsim kész vagy? Mehetünk?

- Persze, indulhatunk Lola.