11. rész: Egy szó, kilenc betű

- Rayn -

  Az ágyamon fekszem már vagy egy órája és csak nézem a plafont.

  Jonathan szülei elválnak, ez fura, lehet, hogy túlreagálom, de a környezetemben mindenki folyton válási papírokat írogat alá és így, hogy a farancba higgyek ebben az egész "szeretlek" dologban.  

  Végül is én szerelmes vagyok a volt legjobb barátomba, de ő talán nem szeret engem annyira...

  Biztos szeret, szeretnie kell, nyugtatom magam és közben becsukom a szemem. Valaki kopog, aztán meghallom anya hangját - Bejöhetek? - kérdi.

- Nem - mondom, de ennek ellenére hallom, hogy az ajtó nyikorogva kinyílik. - Most, hagyj! "magánélet" - nyögöm ki a szavakat.  

- Nem érdekel. - szólal meg egy vékony hang, az ágy széle besüpped, majd egy test felém érkezik, haja arcom körül kerítést képez és lágyan simogatja bőröm. Ez nem anya, mikor kinyitnám a szemem, már egy ajak tapad az enyémre. Édes, vad csókba hív mire én végre kapcsolok és visszacsókolok. Kezemet dereka köré fonom és lerántom magamhoz a lányt, aki eddig fölöttem támaszkodott. Beletúrok a hajába és végig simítom a gerincét, teste megfeszül a kezem alatt, vadul csókolni kezd, mire én megfordítom a helyzetünket és most Ő van alul.  Két kezemet oldalra rakom és felemelem magam elhúzva arcomat a Chloe arcától és úgy vagyok, fölötte mintha fekvőzni készülnék.

 - Azt hittem anya az.

 - Megkértem, hogy ő szóljon be helyettem.

 - És mi ez a letámadás? - kérdem, majd tényleg elvégzek egy fekvőt, és míg lent vagyok, csókot adok a Chloe szájára. Megfogja a pólómat és visszaránt magához, két kezemmel még mindig tartom magam, mert nem akarom ráhelyezni a súlyomat. Hírtelen szakadok ki a csókból és bár Chloe rögtön utánam kap, a fejemet olyan magasra emelem, hogy inkább visszazuhan a párnára.

  - Szóval, kicsim, várom a választ. - mosolygok rá kajánul. Arcán aranyos mosoly jelenik, meg majd oldalra fordítja fejét és a falat nézi, lassan mozdul meg, így újra engem néz.

- Nem tudom.  - rázza meg a fejét tekintete mellkasomra vetül, mintha nem akarna a szemembe nézni, de mégis megteszi.

- Hiányoztál - mondja, és kis pír keletkezik arcán.             

- Szeretlek. - miután kiejti a szavakat arca lángba borul és szorosan lezárja a szemeit. Közel hajolok hozzá és orrommal megbököm - Szeretlek - mondom most én is.

Csillogó szemét félve nyitja ki majd, pólómnál fogva húz le magához és megcsókol.