1. díj

1. Díjam

Szeretném megköszönni Betti Ádámnak , a Rossz Csillagzat írónőjének, hogy megajándékozott ezzel a díjjal.
 Szabályok:
♦ Köszönd meg a díjat, és tedd ki, akitől kaptad! ✓
♦ Olvasd el annak a blogját, akitől a díjat kaptad!✓
♦ Írj 12 dolgot az illető blogjáról!✓
♦ Írj 12 dolgot a saját blogodról!✓
♦ Válaszolj 12 kérdésre!✓
♦ Tegyél fel 12 kérdést!✓
♦ Kommentelj annak a blogján egy bejegyzéshez, akitől kaptad, hisz mindenkinek jól esik a visszajelzés. Ez lehet kritika, vélemény; a lényeg, hogy építő jellegű legyen. (Ha a díj bejegyzés alá kommentelsz, az nem számít! ;) :)✓
♦ Cseréljetek linket!✓
♦ Küldd tovább 12 embernek!✓
♦ Tedd ki a plecsnit jól látható helyre, úgy, hogy az én blogomra vezessen!✓

12 dolog Betti Ádám blogjáról:
1. a főszereplő Katerina.
2. E/1, múlt és jelen időben írodott.
3. Benjamin, Csenge és Dániel testvérek. 
4. A történet egy veszekedéssel indul.
5. Sűrűn teszel fel új részeket.
6. A  szereplők nagy része a Vámpírnaplóból ismert.
7. Két hónapja kezdted írni ezt a blogot.
8. Két blogod van.
9. Hosszúak a részek,
10 Az első rész kivételével minden részbe vannak képek.
11. A fejléc egy fotó, nep szerkesztett.( szerintem)
12. Katarina apja a polgármester.

12 dolog az ÉN blogomról:
1. Több szemszögből van írva.
2. Ez az első blogom.
3. Nem igazán romantikus, de azért van benne szerelem.
4. Miát örökbe fogadták. 
5. Sabrina egy labilis tinédzser és sosem lehet tudni mi lesz a következő lépése. 
6. Bárcsak Mia és Sabrina testvérek a címbe még Chloe is beleszámít.
7. Tomit mindenki szereti.
8. Mia túl jó.
9. Én csináltam a fejlécet.
10. Miat eredetileg Dove Cameron arcával álmodtam meg, de végül lecseréltem egy nem túl ismertre. .
11. Jonathannak három beceneve van.
12. Sabrina karakterét megtestesítő színésznő is erre a névre hallgat.



Betti 12  kérdése:
1. Hány blogod van?
2. Mit szeretsz a blogolásban?
3. Honnan meríted az ötleteidet?
4. Előre kialakított történet alapján irányítod a szálakat, vagy ösztönből jönnek?
5. Mi ösztönzött arra, hogy blogolni kezdj?
6. Írd le röviden a blogod történetét!
7. Könyvek, amiket mostanában olvastál?
8. Sorozatok, amiket nézel?
9. Filmek, amiket mostanában láttál?
10. Mi a kedvenc műfajod?
11. Blogolás mellett van más hobbid is?
12. Későbbiekben szeretnél esetleg komolyabban foglalkozni az írással?


1. Ez az első.
2. Elmesélhetek egy mesét bárkinek akit érdekel.
3. A fejemből.
4. Ösztönből írok, vagyis tudom a végét csak az előtte lévő utat nem. 
5. Az, hogy kipróbáljam magam valami újban és olvastam egy blogot mielőtt elkezdtem.
6. Ez van a " Történet" részben..
7. Vakrandi a végzettel, Anna Frank naplója, Ha maradnék, Büszkeség és Balit élet.
8. Ősök, Zöld íjász.
9. Felhőatlasz.
10.Sci-fi, Fantazi.
11. Zongora, írás, rajz, barátaimmal lógok ( bár ez nem igazi hobbi)
12 Határozottan

12 kérdésem:
1. Jellemezd a blogodat egy szóval! Jellemezd a blogomat egy szóval!
2. Mit szeretsz a blogolásban?
3. Honnan meríted az ötleteidet?
4. Előre kialakított történet alapján irányítod a szálakat, vagy ösztönből jönnek?
5. Mi ösztönzött arra, hogy blogolni kezdj?
6. Írd le röviden a blogod történetét!
7. Könyvek, amiket mostanában olvastál?
8. Sorozatok, amiket nézel?
9. Filmek, amiket mostanában láttál?
10. Mi a kedvenc műfajod?
11. Blogolás mellett van más hobbid is?
12. Későbbiekben szeretnél esetleg komolyabban foglalkozni az írással? 
 
Akiknek küldöm:

Elfojtott érzelmek [Shawn Mendes AU]
A mi életünk 
Hercegnőm
Az utazás, az idegen, és a fogadás

 

16.rész: Meg nem született csókok!

- Szia, Jake Majer vagyok.

- Mia Müller. - nyújtom a kezemet a fiúnak.

- Ne hidd, hogy nem tudom, Nat sokat mesélt rólad. - mondja sunyi mosollyal az arcán. 

 - És miket is mesélt pontosan rólam? - kérdem kíváncsi csábosan ragyogó szemekkel.

- Mi az, mi az, valaki úgy tűnik nagyon kíváncsi! - beszél csillogó szemekkel. Hirtelen egy kar megránt és elhúz mellőle.

- Bocs, majd jön! - kiáltja vissza a hang és rohan is ki velem az udvarra.

- Sabrina, mi a bajod? - mordulok rá teljesen értetlenül.

- Hogy mi a bajom, mondtam, hogy ne dumálj vele!

- Miért?

- Mert az mondtam. - üvölt velem.

- Kösz, a jó érvelést. - mondom flegmán az arcába nézve. Hitetlenkedve néz vissza rám, forgatja a szemét, értem én, hogy mérges csak nem értem miért.

- Khhh.. - köszörüli meg a torkát valaki hátam mögött - Mia, kedves beszélhetnék Sabrinával? - mikor felismerem a nem rég hallott hangot, megakad bennem a levegő (ha egyáltalán van ilyen), Jake az.  Kérése teljesítése végett elindulok a házba, bár Sabrina erősen szorítja a karomat jelezvén, hogy nem menjek. Mégis ott hagyom Őket.  Bemegyek, a házba magamhoz veszek egy pohár Colát és indulok is ki a ház másik részére az erkélyre. Teljesen megkönnyebbülök, mikor megpillantom Jonathant a korlátnak támaszkodva a teraszon.

- Szia, azt hiszem, tudsz segíteni, nem értek semmit. - mondom vidáman és egyik kezemet ráteszem a vállára, de nem is reagál. - Hahó. - beszélek halkan hozzá, de mivel nem akar, rám nézni így magam felé fordítom a fejét. Szeme vörös és bár arcán nyoma sincs könnyeknek, bárki számára megállapítható, hogy könnyezett. Vidám arcomról egy pillanatra lefagy a mosoly és Ő ettől még szomorúbb lesz, bár az a vidámság nem ül vissza az arcomra megpróbálok mosolyogni.

- Látom inkább neked kell segíteni, mond el. - kérem szinte suttogva.

- 22.

- Mi? - értetlenkedem.

- Ennyi idős a srác, akivel anya csalja apát. - mondja kisfiús hangon, komoly arccal. A számat válaszra nyitom, de nem jön ki belőle egy hang sem, inkább csak szorosan átölelem.

- Én nem értek semmit, mi van Sabrina és Jake között, s miért nem mondja el senki sem? Mit kéne neked mondanom, mert nem jut eszembe egy jó tanács sem. Miért vagytok itt és miért nem írtál heteken keresztül? - hadarok el mindent, s érzem, kezdek szétesni, valami nem stimmel most velem. Bezárom a pilláimat, hogy megnyugodjak, és újra tisztán lássam a képet.

- Őszinte. - mondja halkan.

Két szelíd kéz fogja közre  arcomat, majd az  egyik inkább derekamra csúszik és közelebb húz magához.- Sajnos ezzel nem segítesz. - dörmögöm halkan.

- Nyisd ki a szemed...

Sabrina

- Fantasztikus, most elküldted Miát. - mondom pökhendin.

- Mi ez  a ruha rajtad olyan vagy benne mint egy angyal.

- Hallod te amit mondok neked?-  kérdem.

 - De hát mindenki tudja, hogy a látszat néha csal. - mondja, és ezzel válaszolt is a kérdésemre nem akarja hallani amit mondok.

- Ebben egyetértünk, mondjuk amikor valaki meglátja Jonathant és azt gondolja Ő egy rendes, jó srác és igaza van, de amikor meglát téged ugyan ezt gondolja aztán megismer és rájön, hogy egy tapló vagy.

- De édes vagy szépségem, próbálkozol megsérteni, ez kedves. Viszont én úgy láttam, hogy Mia élvezte a társaságomat. - mondja és végig simít az arcomon majd a oldalbordáimon is végig szántanak ujjai.

- Képzelődsz. - mondom szúrós szemekkel.

- Valóban? Te is élvezed. - fejezi be a vitánkat és magához ránt, mivel magasabb nálam fel kell néznem rá, arcunk majdnem összeér, és csak jön hozzám közelebb.

- Nem. - jelentem ki gonosz mosollyal, s ellököm magamtól. Nyertem, nyugtázom magamba, majd elindulok a házba, vissza Miához.

Mia

Arcomon érzem Jonathan enyhén mentolos leheletét, .

- Nem kellett volna nyafognom.

- Nem kell bocsánatot kérned. - mondja, édes mosollyal az arcán.

- Nem is akartam, ez csak egy kijelentés volt, megállapítás, érted?

- Olyan édes vagy. - oké, kezdek elolvadni a hangjától.

- Tudom.

- Csak ne bízd el magad! - mondja nevetve.

- Nem fogom. - a szemem lassan elszakad a szemétől és egy pillanatra a száját nézem. Közelebb hajol hozzám, ajkunk összeér, de én elkapom a fejem és hátrébb lépek.

- Ez nem jó!. - mondom szomorúan, lehajtja fejét, és idáig érzem a fájdalmát.

- Menjünk be! - mondja, elindul és én követem, az ajtónál meg vár és mikor átlépem a küszöböt megbotlok és rázuhanok. Karjaival megtart és átölel, tekintetünk összekapcsolódik, az enyémben a félelem az övében a fájdalom tükröződik.

- Sajnálom. - mondom újra, de Ő megrázza a fejét.

- Nem kell.

-Nem azt. - mondom és magamhoz vonom, majd lassan elkezdem csókolni, de nem csókol vissza. Lassan elhúzódok tőle,  arcáról teljes értetlenség sugárzik.

-  Miért teszed ezt velem? - kérdi halkan, mint aki szellemet látott olyan az arca. Válasz helyett csak megrázom a fejemet.

Most Ő húz közelebb magához és először csókunk, mint mi magunk, értetlen, aztán lassan válik játékossá, de egy pillanatra se lesz heves.

15. fejezet: Pörög az élet!

   Elindulok megkeresni a többieket, mikor az ajtót kinyitom, rögtön egy testnek csapódom, hát ez hamar  megvolt...

   - Uram Isten Mia, gyere már, miért vagy ilyen lassú? Rád várunk, meg akarjuk mutatni a házat. - förmed rám Sabrina és már rángat is ki a szobából.

- ...Juk! Többes számban, kivel?

- James Bonddal, na, szerinted kivel, Tomival. - mondja és a kisöcsém már rám is ugrik, szorosan átölel és vezet ki, az előszobába az ajtóhoz.

- Hát, látom elég eltérő a hangulatotok.

- Igazából Sabrina is vidám, csak most nem mosolyog. - válaszol Tomi.

- Miért is kellett visszajönni az ajtóhoz? - vetem fel újabb kérdésemet.

- Hogy jobban bemutassuk a házat. - mondja.

- Kedves Mia, ez itt a nappali

- Igen, nagyon szép de már láttam. 

- De nézd meg újra, jobban.

- Tom, nem mehetnénk? - kérdem.

- De persze, most menjünk a konyháig, gyertek!

- Gyönyörű, ez a ház. Ugye majd csinálunk tortát? - kérdem és Sabrinára nézek.

- Persze. - feleli és egy mosoly suhan végig arcán, Ő is elkezd rángatni egy szoba felé ami a folyosó végén található.

- Ez itt az én szobám, normál esetben nem mutatnám  meg, de olyan klassz, hogy látnod kell. 

- Főleg, az ablakot nézd! - adja ki az újabb utasítást Tom.

- Mázlista! - jelentem ki határozottan.

- Igen! Aszta..., mennyi könyv!! - ámuldozik az öcsém, én erre felnevetek és végig simítom a hátát.

- Te még nem voltál könyvtárban?

- Hol? - csodálkozik.

- Most, ugye csak hülyéskedik? - kérdem Sabrinát. 

- Nem igazán, Ő még nem volt, de majd elviheted!

- Látom megtartottátok a "ház-túrát"! - mondja Frank kezét vállamra téve és én egy pillanatra összerezzenek, kicsit talál félős vagyok... 

- Hát, még nem mutattunk meg mindent. - feleli Tomi.

- Nem baj, majd a többit később felfedezed, most a fiam meg én elmegyünk a tóhoz, Ti meg anyuval lesztek, azt hiszem tortát készít. - A torta szóra szemem felcsillan és játékos tekintettel nézek a lány tesómra, most én ragadom meg karját és rángatom a konyha felé, majd megállunk a pultnál.

-  A kukták szolgálatra jelentkeznek asszonyom! -  szavalok katonásan a szakács előtt.

- Ennek rendkívül örülök - mondja szigorúan Lola miközben egy apró mosoly jelenik meg az arcán. - Lányok, a szatyorban van liszt, tojás és minden, amit elő kell venni!

- Igen is! - csatlakozik Sabrina is a játékhoz, és valamiért ugyan nagyon gyűlöli ezt a helyet, mégis, amióta itt vagyunk vidámabbnak tűnik. Azt azonban el kell ismernem, hogy bármilyen goromba is sokszor, az öccsét imádja és a szüleit is, csak feléjük ezt nem mutatja ki.

   Hamar előkapunk mindent a táskából és félóra múlva már a konyhaasztal  teli van koszos edényekkel, kibontott dobozokkal. Lola berakja a tésztát a sütőbe és elkezdünk rendet rakni. Mikor a liszthez érek, kiveszek egy kis maréknyit és Sabrinára fújom, bár a lány arcáig nem jut el, a haján még is nyomot hagy a fehér por.

- Bocsi, ezt nem hagyhattam ki. - mondom megbánó tekintettel. A fejét kicsit megrázza és hozzám dob egy tojást.

- Ezt én sem hagyhattam ki! - mondja mű nyálassággal. Újra egy marok lisztért nyúlok és ő a tojást kapja magához.

- Ez túl klisés. - jelentem ki.

- Lehet, de vicces! - válaszol.

- Mi az, te szoktál nevetni? - kérdem fennkölt hangon, erre szájával O alakot formáz, majd nekem, dobja a tojást.

- Lehet, hogy nem szoktam, de attól még tudom, hogy hogyan kell... - feleli kihívóan. Félperc múlva már mindketten tojással és liszttel vagyunk tetőtől talpig beborítva.

- Lányok, lányok a kertbe, most! - üvölt ránk Lola kicsit sem vidáman, mire mi kibaktatunk a kertbe. Annyira tudtam, hogy ez lesz. - rázza a fejét rosszallóan -  Pedig csak egy percre mentem el.  Locsoló-rendszer bekapcsol! - kiált fel Lola, de nem történik semmi - Azt mondtam MEHET! 

- Mi? - kérdem értetlenül.

- MEHET! - mondja újra és a locsoló-rendszer bekapcsol, mi a húgommal pillanatok alatt vizesek leszünk.

- Na, csak beindult a gépezet. Gyertek már onnan lányok, már nem vagytok koszosak. - nevet most már Sabrina anyukája is angyali hangon.

- Lola ez olyan kedves volt Tőled, had öleljünk meg. - vetem fel az ötletet és el is indulok felé.

- Mia, erre most semmi szükség. - mondja és kezével védekezik is, de én szorosan átölelem.

- Igen anya, had öleljünk  meg!- csatlakozik Sabrina és ő is szorosan átöleli Lolát, mire a hölgy felnevet. 

- Jaj lányok, olyan okosak vagytok - mondja kacagva és a fejünkre ad egy-egy puszit -  na, meg persze rendetlenek. Menjetek öltözzetek át, de szépek legyetek, nekem még ki kell vennem a tortát a sütőből. 

- Én is szeretlek anya! - mondja Sabrina szeretetteljes hangon, mire Lola elpirul és nekem tátva marad a szám. Legalább két-három hete nem beszélt ilyen vidám hangon mint most.

- Mia, csukd be szád, mert kifolynak belőle a szavak, és a fülembe repülnek a gondolataid, szóval csukd be! Gyere menjünk vegyük ki a tortát a sütőből és öltözzünk át.  

Én rögtön összezárom ajkaimat, és indulok be a házba.

Lola kiveszi a sütit, felrakjuk rá a díszítést, majd  elindulunk átöltözni.

Szobámban szép rend fogad, egy rózsaszín tüll ruhát veszek fel, hajamat kiengedem és ajkaimat vörösre festem. A legtöbb fiatal lánynak nem áll jól a vörös, de nekem mégis ez a tökéletes. A gyors átöltözés után a nappaliba megyek, ahol már csak rám várnak.

- Kik lesznek a vendégek? - kérdem, Lolát.

- Mondtam én, hogy vendégeket várunk?

- Nem, de sütöttünk tortát és más finomságokat is rendeltél.

- Mondtam én, hogy okosak a lányok- nevet Frank.

- Mr. Brandt, Jonathan és Jake átjönnek vacsorára.

- Ki az a Jake?

- Jonathan hülye unokatesója, egy b*rom. - mondja Sabrina.

- Ejnye lányom, hogy beszélsz! - hordja le Lola.

- Jaj, anya ez nem is csúnya szó. - nyafog Sabrina. Kisebb vitába kezdenek, de én elhagyom a színhelyet és az ajtóhoz lépkedek. Remegő ujjakkal nyitom ki  és szembe találom magam Jonatánnal kézmozdulatán látszik, hogy éppen kopogni készült, de amint tekintetünk találkozik leereszti kezét.

- Szia - mondja és boldogan néz rám. 

- Még nem is kopogtam.

- Éreztem, hogy itt vagy... - dadogom zavartan.

- Ez kedves. - feleli és végigsimít arcomon, de én rögtön el is fordítom a fejem.   

- Bocsi, nem akartam... - borul lángba az arca.

- Semmi baj - beszélek kissé zavartan - gyertek be!

Kitárom az ajtót és mindhárman bejönnek a házba, apuék nagyon vidáman fogadják őket, Sabrina Jonathant is megöleli, de Jaket nagyon barátságtalanul, szinte undorodva fogadja.  

Jake szőke hajú, magas, úgymond "délceg" fiú kedves mosollyal.

- Szia, Jake Majer vagyok.

- Mia Müller. - nyújtom a kezemet a fiúnak.

- Ne hidd, hogy nem tudom, Nat sokat mesélt rólad. - mondja sunyi mosollyal az arcán.