2016. július 3., vasárnap

18.rész: Tudom




  Valaki nagy zajjal kinyitja az ajtót és belép a szobába.
- Bejöhetek? - kérdi. - Már bent vagy, nem? - mondom unottan.
- De, csak a kérdést diktálja az illem!
- Édes, hogy úgy csinálsz, mintha tudnád, miről beszélsz. - mondom éllel és gúnnyal a hangomban.
- Ne légy ilyen kegyetlen velem és kérlek ne hidd azt, hogy ostoba vagyok. - ült le az ágyamra és az besüppedt kicsit alatta.
- Csodálom, hogy néha ilyen szépen beszélsz és ez engem is ékes, régies szavakra késztetsz. - mondom és hanglejtésemen érződik a műkedvesség.
- Tudom. - mondta határozottan és hirtelen beszélgető partnerem, láthatóan azt várta, hogy megdöbbenjek, mintha valami nagy titokról rántaná le ezzel a leplet, de engem ez a kijelentés nem kavart fel, nekem nincsenek titkaim.
- Én is sok mindet tudok, de örömmel hallom, hogy te is szélesíted tudásodat.
- Tudom, hogy Jonathannal együtt vagytok. - mondja rideg hangon. Ezek a szavak viszont meg megtették a kellő hatást nálam is. Pupillám kitágult, szívem  négyszer hevesebben vert mint szokott. Felültem az ágyon és ijedten Sabrina szemébe bámultam. Igaz, igaz nincsenek titkaim, de ezt mégsem akartam még senkivel sem közölni. Végül is, ha úgy vesszük nem is teljesen igaz, mi nem járunk. Gyakran csókolózunk, de nem vagyunk együtt. Pillanatok alatt minden tisztázódott a fejemben és hamar megbántam, hogy olyan hevesen reagáltam az előző kijelentésre. Higgadtan néztem fogadott testvérem szemébe, felkészítve a válaszra, majd nyugodtan és kicsit fáradtan hátravetettem magam és ezzel a mozdulattal válaszoltam neki.
- Látom, nem tagadod, pedig tehetnéd, megkérdeztem Jonathant is és ő is ugyan így reagált.
- Te megkérdezted Őt? - kérdeztem ijedten.
- És megnyugodhatsz, mert nem... felelt. - kis ideig csend telepedett ránk - remélem, magadtól akarsz beszélni és nem kell kihúzni belőled a szavakat.
- Mit tudsz? - kérdeztem nehezen, ámde barátságosan.
- Azt, hogy határozottan nem tudjátok, hogyan kell titokban tartani egy kapcsolatot, komolyan a tóparton, a kertben, a konyhában és a szobád előtt is csókolózni??? - szavai hallatára sikerült fülig elvörösödnöm. Elmeséltem neki, hogy következett be az első csók majd lassan a második, de a többi részletet sikerült kihagynom.
- Jaj, Mia! Sose kéne beleszeretned egy Brantbe, se egy Majerba. - mondta szomorúan Sabrina.
- Nem szándékozom beleszeretni Jack Majerba, de én úgy veszem észre te se, mégis a semmiből kerül most szóba. - mondtam és ezzel a kijelentéssel próbáltam elterelni a témát Jonathanról.
- Egyáltalán nem pályázom arra, hogy elnyerjem Jack Majer tetszését. Bevallom őszintén, jártam vele.
- Erre könnyűszerrel rájöttem, elmondod mi történt?
- Érdektelen, nem? - mondta bátran és vidáman - hozok fagyit. - ezzel a számomra jól hangzó válasszal zárta le a témát.
- Hé, mikor visszajössz, nézzünk filmet, és megkérdezhetem mért beszélsz ilyen felettébb szépen és kifinomultam, mert beszéd stílusod láthatólag rám is átragadt. - Sabrina nevetve fordult meg.
- Azért beszélek ilyen szépen és kifinomultan Miss Müller, mert Jane Austin munkásságának legszebb műveit olvasom és bizony az írónő régen élt, és ez az idő irományain is meglátszik. Kérem kisasszony valami élvezetes modern kori, szórakoztató filmet szíveskedjen bekapcsolni.
- Például a Deadpool? - kérdeztem, mire Sabrina visszafordult és óriási vigyorral az arcán megszólalt.
- Az Jonathan kedvenc filmje. - kijelentésére nevetve gyengén neki dobtam egy párnát.
- Na menj és hozz a fagyit!!
- Fagyit emlegettek? Sab (Sabrina), baby én is kérek egy kicsit. - Jack kacér, de korántsem kedves hangja csak úgy visszhangzott a folyosón. Belesett szobám nyitott ajtaján, köszönt majd leült mellém az ágyra.
- Milyen filmet nézünk?
- Deadpool. - közöltem.
- Jonathan, te szereted azt a filmet, nem? - kérdezte az ajtó felé nézve. Nekem eddig fel se tűnt, hogy ott áll. Haját reggel a szokásos módon bezselézte, fekete pólót és piros pulóvert fekete farmer nadrággal társította, és ép olyan helyes és kedves volt arca, mint általában. De most mégis szinte elolvadtam megjelenésétől, az ajtónak támaszkodott és még kis szunnyadó öcsémet is karján tartotta és szorosan ölelte.
- De, nézhetjük. - mondta és elindult felém leült az ágy szélére és eltátogott "sziát", lassan és óvatosan nyúltam Tomi kis buksijához mire, öcsém egy ásítás keretein belül kinyitotta kis pilláit, kicsit fészkelődött és végül Jonathan ölébe ült le.
- Ez mind nagyon szép és jó, de most már akkor pop-cornt is kéne hozni és nincs, annyi kezem, valamelyikőtöknek segítenie kell a fagyival. - mondta Sabrina, és Tominak a fagyi hallatára több se kellett felugrott és nővéréhez szaladt, így tett szert Sabrina a leghasznosabb segítségre.
  Jack elvette a gépemet és elkezdett a film keresésével bajlódni, s közölte, ha megtalálja, majd felrakja a tévére ezzel a gépbe is feledkezett.
- Félek, hogy ez a fim nem való Tominak. - súgtam halkan Jonathannak.
- Attól nem tartok, hogy ő félne, de te biztos fogsz.
- Hátul ülünk és átölelsz. - javasoltam és Nathan erre még közelebb húzott magához.
- Félek, ha ezt tesszük egyikünk se fog igazán figyelni a filmre. - mondta és ránézet Jackre, mikor meggyőződött, hogy nem figyel, közel hajolt hozzám és lassan megcsókolt. Nem igazán tudom, hogy meddig csókolóztunk, de valami nagy csattanással esett le az ajtóban, és ez a zaj mindkettőnk figyelmét felkeltette.
Egy tálca zuhant le és az ajtóban Lola és Mr. Brant állt, az arcukon lévő döbbenetet le se lehet írni.
- Történt valami? - kérdezte Jack és az legalább megnyugtatott, hogy ő semmi pénzért nem nézne most fel a laptopból. "Semmi" válaszoltam halkan, közben apa is megérkezett az ajtóban álló társasághoz, és megkérdezte a másik két felnőttet, hogy mi történt, de ők nem válaszoltak. A tálcát hamar felvették, Jack közben felrakta a tévére a filmet és Tomék is megjöttek a kajával, de senki sem figyelt Naten és rajtam kívül a szülőkre.
- Mia, Jonathan beszélhetnénk kint veletek? - kérdezte Lola és mi készségesen felálltunk.

Sziasztok, nagyon örülök, hogy már tízen vagyunk, és nagyon örülök is, de egy két hozzászólás jól esne.

3 megjegyzés:

  1. Júúúj, ez kínos, de közben pedig ngyon vicces is a vége...
    Amúgy először azt hittem, hog Sabrina mesél (régen volt már más szemszög, pl mi van most chloeval és ryannel?).
    Egyre jobb lesz a sztori!
    Ja és: milyen meglepő, hogy régies kifinomult stílusban írad! :DD
    Xoxo: Jamie/Lucy

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Eddig nem írtam, utol szerettem volna érni azt, ahol jelenleg tart a story. Eddig nagyon tetszik, és kíváncsi leszek a folytatásra. Mikor olvashatjuk a következő részt? :)
    Big Hug,
    -R

    VálaszTörlés