Versek

Tavasz lány

Hosszú volt a tél, de fabatkát sem ért a jéghez hasonló lepel,

Amit hozott.

Már vége van a télnek, a gyatra jégnek, a borút hozó szélnek,

Mert itt a nyárnak, ősznek leánya a télnek legszebb unokája

Ő az ki boldogan rohan, szalad és elveszik a dús lombok alatt.

Hoz nekünk színes virágot, örömöt és vidám napokat,

Illatával visszacsalja az elbújt őzeket, madarakat.

Ruhája beborít kontinenseket,

S mikor hangja csendül mindenki nevet

Megújulást hoz, új esélyt és ébredő szerelmet

Szemében látszanak a derűs fellegek

S keze alatt kizöldülnek a reményt adó levelek